Manópapa felvetésére:
Ezen a méretarány, súlypont dolgon régebben már egyszer átrágtam
magam, és egy teljesen más munka folytán lett megt a megoldás.
A dolog lényege, hogy a méretaránnyal összefüggésben szilárdságtani
torzuláson megy át a szerkezet. Ha bevezetünk egy mérőszámot az
egyes alkatrészek szilárdságtani jellemzőire akkor pillanatok
alatt világossá válik a dolog. Mondjuk legyen az adott szerkezeti
elem elégséges szakítószilárdsága 1 MPa egy négyzetcentiméterre, és
ehhez a vastagsága 5 mm. Legyen ez mondjuk a palánkolat egy eleme.
Ha ezt a hajót lekicsinyíted 1:50 -ben akkor számítással kijönne, hogy
a hajó palánkozata mondjuk 0,05 MPa terhelést kellene elbírjon
négyzetcentiméterenként és az anyagvastagságnak meg 0,1 mm-nek
kellene lennie. Ez természetesen kivitelezhetetlen mert nem tudunk
ilyen anyagokkal dolgozni, így beépítjuk a rendelkezésre álló 1-3-5
mm vastag anyagokat.
Ezzel egyrészt sokszorosan túlméretezetté válik a rendszer, és a hajó
önsúlyának aránya is nagyon megnő az összes terhelhetőséghez képest.
Ezzel eltolódik a súlypont felfelé, mert míg az igazi hajó összes
tömegében eddig pl. 10%-ot tett ki a felépítmény a modellnél ez felmegy
25-30%-ra is, viszont az úszási sík és a forma nem változik így a
súlystabilitás mértéke nagyon leromlik.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy felhasznált anyagok miatti építési
mód következtében a hajó öntömege lényegesen megnő, és ez a
szálítható hasznos tömeg rovására növekszik.
De abból az is következik, hogy a hajó szilárdsága nagyságrendekkel
nagyobb mint a főkivitelé volt. Erre a legjobb példa, hogy egy modellt
a közepénél aláfogva ki lehet emleni a vízből....a főkivitelt ha így
megemelnék azonnal szétszakadna, de minimum selejtezésre okot
adó károodást szenvedne. Még az alutestű vizibuszokat sem szabad
a középrésznél emelni, mert tönkremennek tőle, más nagyobb hajót meg
egyáltalán nem szabad megemelni daruval.